Angyal oldala

Ha egy ember nem tud valamit, s nem tudja, hogy nem tudja - kerüld el őt!

Ha egy ember nem tud valamit, s tudja, hogy nem tudja - ébreszd fel őt!

Ha egy ember tud valamit, és tudja, hogy tudja, akkor - kövesd őt! 

Most, így tavasz közeledtével döbbentem rá, hogy én tényleg nem szeretek városban élni. Budapest... pff... :S

Sokkal inkább vágyom a természet közelségéhez. :)

Ha kinézek az ablakomon fákat lássak, erdőt és rétet és növényeket, kutyákat, macskákat, és nem ezt a szürke, csúnya betonfalakat meg téglafalakat... :S

Úgy vágyom arra, hogy kitehessem a lábam és elkezdjek a kertben sétálni... érezvén, ahogy lágy szellő suhan el hajszálaim között, és emeli fel ereje által, és lobog a hajam a szélben.

Hogy érezzem a finom, kellemes illatát a természetnek, a friss és üdítő illatát, ahogy belélegzem a tüdőmbe és kellemes érzésekkel áraztja el testem, eme csodás illat. :)

Hogy lábam, ha kiveszem a cipőből a friss, zöld fűbe tehessem, és szaladgálhassak kedvemre, ezzel megbolondítanám kedves, kellemes világomat és újra....újra boldog lehetnék, mert ott vagyok, ahol lenni szeretnék... a szabadban, a kertemben, az én kis világomban. :) 

Állatkáim körbe vennének....cicák, kutyák... több nem is kell, nekem ennyi elég a boldogsághoz. 

Hogy kedvesen elfőzöcskézzek és elsütögessek a kis konyhámban, és megterítsek, leüljünk együtt ebédelni a családommal, a párommal.... akár a kertben is, vagy egy kis bogrács ételt elfogyasztva barátokkal és jól érezzük magunkat ebben a kis világban, ahol senki és semmi nem bánthat minket. Mert ez a mi életünk. :)

De egyenlőre álom marad..., de minden erőmmel azon leszek, hogy ezt a kis világot megteremtsem és létrehozzam, bármi áron is. De úgy vagyok vele, ha valaki tudja, hogyan és hol, milyen környezetben akarja leélni az életét, akkor miért ne harcolhatna érte... :) ;)

Csak egy kis pillanat volt, egy röpke pillanat az egész világmindenség időzónájában. Kellemes, bár szürkület volt odakint, de nagyon nyugottá tett egy kis pillanat erejéig, legalábbis, amíg néztem ki az ablakon és láttam a szürkületben a város fényeit. Sajos ebben a rohanó világban elég kevés a nyugodt pillanat, ezért ez megfogott. 

Nagyon kellemes volt a hangulatom tőle, az állandóan pörgő agyamat lenyugtatta és egy pillanat erejéig nem gondolkoztam. Ott volt a párom és én örültem neki. 

Nem is tudja senki sem, milyen meghitt tud lenni egy ablakból bámulva a világra és figyelni a villódzó fényeket, a város fényeit, közben kellemes meleg van, kényelmesen érzed magad a párod közelségében, és csak figyelsz, nézel, és érzel... 

Igaz, már elég rég nem írtam, de beléptünk az új évbe, egy teljesen új esztendő, ami véleményem szerint a változások éve lesz. :) 

Teljesen pozitívan vágtam neki, és azt gondolom, miden más lesz ebben az évben. Ami eddig nem jött össze, az idén össze fog, amit feladtam eddig félelmek miatt, abba most belevágok, és ami hibákat eddig összegyűjtöttem személyiségemben, azt idén kijavítom. Olyasmi teljes átalakulás féle akar ez lenni, hogy minden jó legyen és elfogadható. Sajnos elég nehéz természet vagyok és nagyon makacs, na ezek lennének nagy vonalakban, amin változtatni szeretnék, ez nem egy üres újévi fogadalom, hanem egy olyan, amit meg is valósítok. Mert "a harcos nem sír, hanem cselekszik". :)

Na mindegy, az a lényeg, hogy ez egy jó év lesz és nem hagyom, hogy bárki is elrontsa. :)

Amikor megszülettél, az ajádékozótól kaptál egy szívet. Font hozzá egy ezüstszálat is. 

Innenső felét a te szívedhez, a túlsó felét ahhoz a másik szívhez kapcsolta, végül össze kötötte őket. A két kicsi szívből egy nagy szív lett. Bármilyen távol vagytok egymástól, ez az ezüstszál nem szakadhat el soha...

Te tündökölni jöttél. A szeretet tudása mellett magaddal hoztad  a csillagidőt. 

Te akartad úgy, hogy a szeretet palotájában a csillagidő törvényei szerint élj. 

Ragyogni jöttél, bár tudtad, a csillagszikrák sugárzása csak egyetlen pillanatig tart... majd az egyik fény átadja helyét a másik fénynek...

Nem értem magam! Miért érzem azt, hogy mindent én rontok el? Akaratomon kívül romlik el minden, ami szép és jó, és csak később veszem észre. Nem látom mit csinálok, vagy nem érzem a döntéseim, szavaim súlyát? Mi a baj velem? Ennyire hülye nem lehetek. Mikor minden gördülékenyen megy az életemben, valahogy valami apró, vagy nagyobb dologgal elrontom. Enyire lehetne befolyásolni. Legalább látnám és helyre tudnám tenni, de akkor már késő.

Nagyon nem jó ez így. Nem tarom magam felszínes lánynak. Mindenki azt mondja, egy vagyok a ritka különlegességek közül, akiben megvan a jóság és a szeretet lánga...fényesség vagyok az éjszakában. Igen ez mind szép és jó, csak magam nem érzem fényességnek. Bár néha igen, érzem a jóságot magamban,és ekkor nagyon erősnek is érzem magam, de jön valami szelőés egyből labilássá tesz. Nem mindig. Tudok ellenálni, és megvan a magam véleménye, de sokszor akaratomon kívül történnek meg a dolgok. 

Nem akarom!!!

Össze vagyok zavarodva, azt hittem ismerem magad, pedig úgy tűnik mégsem. Néha psichiátriai esetek érzem magam. Nem vagyok az, csak ennire leépítem magam. Ezután újra kell építenem azt, amit leromboltam. Csak jobbnak, erősebbnek kell lenie. Mások is leépítik, ekkor makacs vagyok, önfejű, így védekezem, védem a személyiségem, bár ekkor, ha ezt jó ember teszi, akkor a végeredmény elvileg csak jobb lesz. 

Nem akarom, hogy mások irányítsanak, de észrevettem, hogy néha a saját magam ellensége vagyok és nem mások ellen kell engem védeni, hanem saját magam ellen. Ez nagyon durván hangzik, de így van. Nagyon nehéz velem bánni, de aki rájön, hogy kell, akkor minden úgy megy mint a karika csapás. Egy ideig, amíg újra el nem kezdek gondolkodni valami hülyeségen és nem pusztítom az elmém valami rossz gondolattal, ami teljesen felesleges. Hihetetlen mikre vagyok képes, még én is meglepődöm. Bár jobbra is fordíthatnám ezt az erőt. 

Nem vagyok kettős személyiség,mielőtt valakimegilyedne, csak kicsit bonyolult a lelki világom. Ennyi. Mégis megbántok embereket makacsságból, önfejűségből, és aztán rövid, vagy kicsit hosszabb idő múlva sűrű bocsánatkérések közepette bánom meg amiket mondtam, tettem. Pedig nem úgy gondolom osem, nem direkt csinálom, de ez van. Rajta vagyok, hogy változzak. Régen teljesen más voltam, lehet a sok ember változtatott meg, az önző, egoista, féltékeny és rosszakaró emberek. Sajnos többségben ilyen emberek vesznek körül, nehezen tűröm.Nem is értenek és furcsa lánykának találnak Mégis gyermetegen bájos, kedves és nagyon jószívűnek tartanak. 

Lehet, csak én nem értem ezeket az embereket. 

Nem akarom, hogy rossz embernek ismerjen meg valaki, vagy ami rosszabb, hitét vesztje valaki miattam. Sajnos volt már ilyen,és nem akarom, hoyg újra megtörténjen. 

Nem vagyok én rossz ember, csak nagyon-nagyon bonyolult vagyok. Erős, talpraesett személyiség, ami párosul bizonytalansággal és némi élettől való félelemmel. Na ezt add össze! Mondtam én, hogy bonyolult. Csak ne venném észre magam későn. 

Támadok, amikor nem kéne és nem támadok, amikor kéne. 

Tiszta katyvasz az egész. Miért vagyok ilyen és miért nem tudok ezen változatni? 

Normális dolog ez? Pedig a lelkemben rendet tettem, de akkor ez mégis miért van? Mi,vagy ki okozta?

De mivel ez az én életem, én fogok rendet tenni benne. Igaz a páromnak nagyon sokat köszönhetek, de sokszor úgy érzem ő is kevés ehhez. Nem akarom, hogy miattam elmarjam saját magamtól. :S

De, ha hisz bennem és mellettem ál, amikor rámtörnek a negatívérzések, az is sokat jelent. 

Mégis... Mi a baj velem? 

Életem egyik álma vált valóra. A párom elvitt BME VIK-es gólyabálba. Annyira boldog voltam, amikor mondta. :D

És a ruha, amit felvettem, a nővére adta kölcsön... egy gyönyörű bordó, fűzős, nagyestélyi ruha. Csodásan néztem ki benne. Ha lehetek nagyképű. :P  

A hajamat anyukám (mint fodrász) megcsinálta. Besütötte a hajam göndörösre, csavartra. Nagyon szép lett a végeredmény. :)

Szép kis loknis, göndör hajjal érkeztem a koliba, ahol magamra öltöttem a csodás ruhát. 

A bálba velünk jött Gabus és Laci is, Isti szobatársa és annak barátnője. 

Jó barátságban vagyunk velük. Ők is nagyon csinosak voltak. 

Isti is nagyon jól nézett ki, annyira szép öltönyben. :)

Nagyon tetszett. 

Hosszú készülődés után elindultunk végre, a célpontunk felé vettük az utat. 

Elég hosszú utazás után, gyalog érkeztünk a gólyabálba. Csodálatos volt.

Az első gólyabál, amin résztvehettem. *.* :)  Hihetetlen!

Táncoltunk sokat, bár vegyes volt a zene. Keringőztünk is a Holdfény keringőben, bár elég kicsi volt a hely, de a lényeg, hogy örök élmény marad. 

Nagyon szépen mutattunk egymás mellett Drágámmal. Annyira ritka az ilyen pillanat, mikor így ki lehet öltözni és szinte gyönyörűnek éreztem magam. 

Sok képet készítettünk, hogy megörökítsük a pillanatokat, örök és szép élmény részeként. :)

Drágám születésnapja következett el november 7-én. :D 

Mivel a készített ajándék többet ér, mint a vásárolt, rajzoltam neki egy képet. 

Két maci puha párnákon fekszik és rózsa van az egyik kezében. Na jó, vettem neki egy kis plüsmacit, piros szívvel a kezében.  :)

Nagyon örült neki. Mindemellett gyertyákkal tettem hangulatosá a szobát, és így leptem meg őt. 

Valamint finom torta, gyertya elfújás, koccintás szüleimmel. Kellemes kis este volt. 

Örülök, hogy sikerült emlékezetessé tenni ezt a napot, ami egy évben csak egyszer jön el. 

Indulás korán reggel:

Végre elhagyhattam az országot, ezt a büdös nagyvárost. Elindultunk Édesemmel Beregszászba, Ukrajnába. Édesem szülővárosába, egy kedves kisvárosba, ahol egy 4 napos hosszú hétvégét tölthettünk együtt. Csak Mi és a Család. :) 

Jó volt végre kikapcsolódni, elengedni magam, és megismerni egy új helyet. Nagyon izgalmas utazásnak indult. Csak ne kellett volna 4-5 órát utazni vonattal, az kicsit kiborító és fáraztó volt. Vonat-busz-busz-kocsi. :D 

Megérkezés után és az elkövetkezendő napokban:

Megismertem egy szép Németjuhász kutyát Blekit, és egy kis szőrmókot Pötyit. Imádom a kutyákat. Sokat játszottunk. 

De a család humorérzéke és főző tudománya sem elhanyagolható, nagyon jókat mulattunk együtt. Bár sokat szereltek a ház férfi tagjai, de addig mi nők megfőztük az ebédet. Nagyon jó volt. Megismerhettem jobban a családtagokat. Nagyon rendes, mókás emberek. :D

Na igen, majdnem elfelejtettem... a vörösbor, ami színesebbé tette estéinket. :P 

Nem volt hiány a mókából, kacagásból. :D

Édesem uncsi tesójának menyasszonyával voltunk a városban menyasszonyi ruhát nézegetni. Bejártuk a piacot és rengeteg menyasszonyi ruhát nézegettünk. Csodálatos volt. Nagyon élveztem :) Végülis ki ne élvezte volna ezt a csajos városjárkálást és az esküvőre való előkészületek megtervezését. :) 

Jöjjön pár szó a családról:

Kezdem a kis Noémivel. Nagyon édes kislányka. Igazi kis csaj. ;) Sokat játszottunk a 4 nap alatt. Olyan cuki. :) 

Nagyon szeretem. Kis rosszaság. :P Anyukája az én Drágám nővére, tünemény egy csaj. Határozott, mégis nagyon kedves, és nagyon jó anya. Olyan jó vele elbeszélgetni. :)

Drágám szülei is tüneményesek, őket is nagyon szeretem. Ja és a papája Szivemnek. Régi idők embere, mint az én apukám. Sok mindent mesélt az életéről. Tud oroszul is, na meg ukránul. Nagyon jóvolt hallgatni a meséit. Kedves ember ő is. :)

És a többi családtag, aki ott volt, szintén nagyon aranyosak és kedvesek, jófejek. Szerethetőek mindannyian. Igazi kis család, nagyon meg kell becsülni az ilyet, ritkaság. 

És milyen jó érzés, hogy szeretnek engem. :D

És az utolsó nap:

Kár, hogy a városban nagyon keveset tölthettem, ugyanis az utolsó nap beteg lettem, és az egész napot ágyban töltöttem, nem bírtam enni, kikészült a gyomrom, pedig az napra terveztük Édesemmel a városi sétát. 

Sajnáltam nagyon. :( 

De vígasztal, hogy majd karácsonykor megyek újra, és akkor mindent megnézek a városban, és lefényképezek a Drágám idegenvezetésével. :D

Plusz jó nagyot fogunk majd hógolyózni, ha leesik a hó. :D ;)

Egy új nap, ami ismerős mégis ismeretlen érzésekkel teli nap volt...

Nem a megszokott módon telt, ugyanis lélekben éreztem az új érzések szelét, ami nagyon emlékeztetett a régi érzésekre. Megérkezett valami, amit nagyon vártam.

Egy érzés, ami megváltoztatta a napjaimat. Nagyon jó, kellemes, izgalmas, felemelő...és még sok más jelzővel illethetném. Vajon végre megnyugodott a lelkem? Mondhatom, igen. :) 

Mégis fontos-e dátum, nem elfeledhető. Ami mindemellett kihozta belőlem ezt az érzést, amit szerelemnek hívunk és boldogságnak, az ez a szám, ami nagyon megérintett: Amy Lee-You  

Ezt hallgatva megértettem mindent, és végre átélhetem a boldog pillanatokat a szerelmemmel. 

Sokszor úgy éreztem nem leszek sosem szerelmes, és boldog sem... De ő segített nekem, az én Édesem. Szerelmével, gondoskodásával, szeretetével és türelmével, és rengeteg idejével, kitartásával, ami segített átlépni egy nehéz időszakon, és újra építhettem azt, ami szétesett/összetört. Most újra egyben van és ragyog. Tudok-e sírni újra a boldogságtól? Igen! :) :') 

Ő végig fogta a kezem, sosem engedte el és végre együtt átélhettük azt, amire mindig is vágytunk. Tiszta őszinte szerelmet. 

És így megyünk tovább, hogy újabb közös célokat érjünk el együtt a világban. :)